Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Pálos Madonna

2016.09.09

dsc_0042.jpg

Isten tenyerén

Lehetsz egy álom a végtelenben,
Teremtő erő a képzeletben,
Remény - hol már nincs esély,
Béke a gyűlölet közepén.

Lehetsz ábránd, mi valóra válik,
Fény a sötétség felett,
Szárnyaló gondolat, mi betölti az eget,
Csillagok közt a legfényesebb,
Lehetsz szivárvány a lét egén -
Dallam, egy szó a csend mélyén.

Hidd el, hol jelen a remény,
Csak bízz, és valóra válik

Minden álmod,
Hiszen Isten hordoz a tenyerén.

A kezdetekkor

Göncöl szekér bakján ültem én,
Így jöttem a Földre az idők kezdetén.

Fényruhában, szikrázó, ragyogó fénysugárban
A Tejút csillagtengerén.

Akkor régen Atyám azt mondta nékem:
Teremts egy szép jövőt a földkerekségen,
Hol béke van, és nincs gyűlölet -
Szeretet ragyog mindenek felett.

Így indulj utadra, lélek -
Sugározzon fényed utat mutatva,
Ébreszd az emberiséget, teremts egységet,
Szeretetközösséget.

Mesél az orgona

Amíg világ a világ,
Amíg egymáshoz hajolnak
A nyíló orgonák,
Illatukat szórják szerte szét,
Mesélnek a múltról egy mesét.

Akkor még igaz volt 
A szeretet, a szerelem,
És fény ragyogott mindenek felett,
Még béke volt az emberi szívben,
És volt teremtő erő.

De jött a sötét erő,
Széttépte, zúzta mindezeket,
És egyre fogyott a szeretet.
Lángolt a düh,
Könyörtelen a szó,
Úgy tűnt, minden hiábavaló.

Itt az orgona halkabbra
Fogta a szót - 
De ti ne féljetek,
A rend felett, mert
Benne teljes a szeretet,
Az örök Isten őrködik.

Csend temploma

Rohan az idő,
És én lassan ballagok,
A csend templomába
Halkan ajtót nyitok.

Messze tűnt idő,
Régi emlékek,
Fakuló emlékezet.
Régi képek, történetek
Szembe jönnek felém,
Érzések múlása,
Múló idő tapasztalása.

Az idő szalad,
És én már nem futok,
Csendben az emlékeimre támaszkodom,
Az időm lassan lejár.

A lét csendjében
A végtelen béke rám talál.
Az idő rohan,
És én ballagok,
Terhem leraktam -

Szabad vagyok, és érte
Minden nap hálát adok.