Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Mandala

2016.09.09

dsc_0031.jpg

Remény

Egy elveszett világban élek,
Könnyem hullik, talán ez a végzet.
Sorsom megírva, múlt, jelen, jövő,
És közben száguld az idő.

Mikor nem értem - miért?
Akkor újra és újra kérdezem,
Mert nem értem, mit hoz majd
Az idő és földi életem.

Hiszek az élet nagy csodáiban,
A színes álmok forgatagában,
Az élet szépségében,
Az örök, végtelen teremtésben.

Álmodom a fényt, ragyogást,
A felhők könnyeit,
Szivárványból szőtt látomást,
Az élet szépségeit.

Álmodom, hogy az álmok
Valóra válnak,
És mind mi beteljesült,
Csillagokkal az égre szegezem.

Szivárványhídon megyek az égbe,
Mikor fényruhám magamra veszem,
Kinyílik majd az ég kapuja,
Hiszem, tudom, hogy így találok haza.

Azoknak, kiket szeretek

Ha hamarabb elmegyek,
Ne hidd azt - hogy elfeledtelek.
Hozok neked fényt az égből,
Szivárványt a messzeségből.
Színes, tarka ragyogó álmokat,
Ezer és ezer tovaillanó gondolatokat,
Lehozok majd neked egy csillagot,
Mely arany fényében ragyogott.
Belevésem, hogy ne feledd,
Az időtlenben én mindig
Ott leszek veled.