Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Atlantisz

2016.12.22
unnamed--6-.jpg
 
 
Egy gondolat története
 
Egy egyszerű, de egyben nagyszerű napon történt. 
Az asztalon lévő befőttes üvegen megcsillant a napsugár, majd egy csöppnyi neszre lettem figyelmes.
    Szétnéztem és láttam, hogy egy aprócska gondolat. Az asztal szélén lábát lógatva kicsit nyeglén nézett felém. Figyelmesen méregettük egymást. Hirtelen mozdulattal nyakon csíptem és az üvegbe tettem majd gyors mozdulattal rázártam a csavaros tetőt. A váratlan fordulattól meglepődött, de egyben dühös is lett. Próbáltam kapcsolatot teremteni vele, de az üveg alján sértődötten ült, maga alá húzva lábait. Nem válaszolt csak nézett dühösen rám.
      Sokadik próbálkozásom után szemembe nézet s azt kérdezte, miért?
Láttam rajta, hogy nemcsak a düh, de a csalódottság is  is munkál benne. Nem értette miért.
Egy idő után felállt és ütni, rugdosni kezdte az üveg falát, de a fal ellenállt. A falat nem tudta áttörni. Ekkor már kezdtem megsajnálni. El kellene engedni, hogy szabad legyen. Egy idő után abbahagyta a dörömbölést -
belefáradt. Csak ült az üveg alján és sápadtan nézett maga elé. Nem mozdult, fájt neki a bezártság. Az munkált benne, hogy ez a sors amin nem lehet változtatni.
Raja kívül is biztos sokan vannak bezárva és így élték le az életüket. Körbezárt fal, átlátható, de lassan elfogy a levegő.
        Magára hagytam, tettem a dolgomat. Később mikor visszatértem láttam, hogy végtelen szomorúság van rajta. Ült az üveg alján, hátát az üveg hideg falának támasztva. Rámnézett és azt kérdezte, miért?
         Megsajnáltam s az üveg tetejét lecsavartam.
Menj, szabad vagy - mondtam, de a gondolat nem mozdult. Belefáradt a bezártságba. Már nem akart elmenni, csak nézett maga elé.
         Bennem is ott maradt a kérdés, miért?
         Tettem a dolgom és az üveget feltettem a polcra nyitott tetővel. Hagytam, hogy ha kedve van ki és be járkáljon.
Lassan elfelejtettem a gondolatot, már nem volt dolgom vele. Egy nap szükségem volt egy befőttes üvegre és amikor leemeltem a polcról, láttam, hogy a gondolat ott ül az alján. Szemében egy csöppnyi huncutsággal nézett rám.
Jó itt, világos, átlátható. Itt szeretnék maradni veled. Akkor, abban a pillanatban sok mindent megértettem.
         Az üveget a napra állítottam, hogy lakóját a kicsi gondolatot beragyogja a fény.